Ella kérdése

Kedves László!
Az elmúlt évben betöltöttem az 50. életévemet.
Elváltan neveltem fel 29 és 17 éves lányaimat. Lassan a kissebbik is a saját életét éli teljesen. Saját vágyaimat, elképzeléseimet életem nagy részében háttérbe tettem, késleltettem. Van olyan, amelyet már el is felejtettem. Most érzem egyre jobban, hogy lassan eljött annak az ideje, hogy magamért is tegyek valamit. Ez elsősorban a számomra ÉRTELMES munka, elfoglaltság megtalálását jelenti.
A kérdésem az lenne, hogy miért nem vagyok képes megtenni mindazokat a lépéseket önmagamért, amit a gyermekeimért a mai napig is szinte "anya tigris" módjára teszek, ha szükséges vagy kérik? Őket nagyon jól tudom támogatni a terveikben és magamat pedig  egyáltalán nem. Mit tudok tenni önmagam támogatásáért, felkarolásáért, hogy ne érezzem ezt a bénultságot, mert az idő fogy szerintem?
Köszönöm válaszát.

Üdvözlettel:
Ella

Laci válasza:

Kedves Ella!

Ha Neked is megfelel, kérlek tegeződjünk!
Leírok néhány dolgot, ami eszembe jut arról, amit kérdeztél.

Először is a kérdésedre sem én, sem senki más nem tudhatja a választ, csak Te magad. A fogalmazásodba épített gátra hívnám fel a figyelmed: nem nem vagy képes megtenni, amit szeretnél - gondolom nincs semmilyen szervi akadályozottságod -, hanem egyszerűen nem teszed meg. Ez fontos, hogy a helyére kerüljön benned. Rendszeresen úgy döntesz, hogy nem teszed meg, amit szeretnél, ami a vágyad.
Ötven éves vagy - ez a bejáratott út számodra. Hosszú éveken keresztül gyakoroltad, tökéletesítetted ezt a technikát és a részeddé vált. Lehet a vágyaid nagy része már nem is tudatosul, el sem jut a tudatodig, mert már azelőtt elfojtod, hogy előtte rájuk csodálkoznál legalább.

Igazad van: az idő telik. Sajnos ez a tudat kevés embernek segített eddig meglépnie önmagát - inkább csak megbénít.

Jó lenne először magadban tisztáznod, hogy mi a vágyad - merre szeretnél indulni. Azután arra lehet figyelmet fordítani, hogy nehogy megszokásból arra menj, amerre azelőtt mindig, hanem indulj el az új úton.
Ez félelmetes vállalkozás - ki tudja mi van arra? ami eddig volt, az biztonságos volt, hiszen élsz - ki tudja mi lesz, ha elindulsz a vágyad után...

Másodszor - nem tudom milyen mintát láttál magad előtt. Szabad-e aszerint egy ötven éves nőnek a saját vágyai után érdeklődni? Van-e esetleg benned olyan hang a múltból, ami ezt megtiltja?
Jó, ha van valaki, akiben megbízol, aki meghallgat, nem ítélkezik feletted és bátorít - akinek a társaságában átgondolhatod ezeket a dolgokat.

Szeretettel üdvözöllek,
Laci